Beszámolók

A következőkben szeretnénk egy kis segítséget adni a szentmisén való intenzívebb részvételhez: ez, egyfajta kis, liturgikus illemtan. 

(Segítségül vettük: https://www.martinus.hu/lelkiseg/liturgia/5055/kis-liturgikus-illemtan honlapot, a Missale előírásait és Várnagy Antal, Liturgika c. könyvét) 

Olyan általános dolgokat fogunk tárgyalni, mint a szentmisére való készület, a keresztvetés, a térdhajtás, mit tegyen az, aki nem tud térdet hajtani, vagy letérdelni, hogyan járuljunk szentáldozáshoz, stb. 

letöltés

Az alábbiakban egy rövid kivonat olvasható a letölthető kiadványból:

A templomban magával Istennel találkozunk, és ez egy egészen különleges esemény. Ennek megfelelően Isten házának különleges tisztelet jár ki.

A templomba 10 perccel a szentmise kezdete előtt már illik megérkeznünk, ennyi idő ugyanis mindenkinek kell ahhoz, hogy lélekben is összeszedje magát, felkészüljön a szentmisére.

Aki szentáldozáshoz szeretne járulni, a szentmise kezdete előtt kb. 30 perccel már ne vegyen magához ételt és italt (ez a szentségi böjt), legfeljebb vizet, ill. orvosságot. Az idősek és a betegek a szentségi böjt alól fel vannak mentve.

Ha elkésünk, nem tudunk ráhangolódni a szentmisére, a közösség számára kárt okozunk, mivel a szentmise közös imádság. Amellett, hogy a késés illetlenség, elvonja mások figyelmét, azokét, akik már „felemelték a lelküket az Úrhoz”. Ha mégis késünk, akkor várjuk meg az alkalmas pillanatot ahhoz, hogy elfoglaljuk a végleges helyünket.

A templomba való belépés után szenteltvízzel vetünk keresztet. A keresztvetés csak a szenteltvíz hintéssel kapcsolatható össze, semmilyen más cselekménnyel nem, ezért sohasem vetünk úgy keresztet, hogy közben térdet hajtunk! A kettőnek két külön jelentése van, nem szabad ezeket összemosni. A térdhajtás ideje templomi helyünk elfoglalása előtt van.

Templomi helyünket elfoglalása után, a szentmise kezdetéig hátralévő időt a készülettel, ráhangolódással, elcsendesedéssel töltsük.

Miután megkezdődött a szentmise, legfontosabb az abba való szívvel-lélekkel való bekapcsolódás. A szentmise ugyanis közösségi cselekmény.

Az imádsághoz hozzátartoznak a különböző testtartások: ülés, állás, térdelés.  Nem kell letérdelni, ha szűk a hely, vagy a jelenlévők sokasága, vagy más ésszerű ok ezt nem teszi lehetővé. Ilyenkor az állás helyettesíti a térdelést, kiegészítve azzal, hogy amikor a pap az átváltoztatás után térdet hajt, az állók mélyen meghajolnak.

Az átváltoztatás alatt ne hajtsuk le a fejünket, az Úrfelmutatás – vagyis amikor a pap az átváltoztatott kenyeret, majd a kelyhet felemeli –azért alakult ki, hogy a hívek jobban láthassák az Eukarisztiában jelen lévő Krisztust. Nézzünk tehát ilyenkor fel, lássuk a csodát, hogy Jézus testével és vérével megjelent közöttünk!

A Mi Atyánk után a békeköszöntésnél a béke átadását a közvetlen mellettünk állókra korlátozzuk.

Áldozás előtt vessünk keresztet, vagy hajtsunk térdet.

Áldozni nyelvre, illetve kézre lehet. Ha kézbe szeretnénk áldozni, jobb kezünket a bal alá téve, trónust készítsünk. A „Krisztus teste” szavakra „Ámen”-nel felelünk. Aki kézbe áldozik, amint kezébe kapta az Eukarisztiát, jobb kezével azonnal magához veszi azt, amíg az áldoztató előtt áll, és csak ezután megy vissza a helyére. Nem szabad tehát sem odébb állva, vagy a helyünkre menve magunkhoz venni az Eukarisztiát! 

Miután megáldoztunk, nem hajtunk térdet, mert értelmetlen dolog, hiszen ha az Eukarisztiát magunkhoz vettük, akkor mi válunk élő tabernákulummá. Keresztet sem vetünk, fejet sem hajtunk, visszamegyünk a helyünkre, és ott imádkozunk, ülve vagy térdelve.

A szentmisének a pap és a ministránsok kivonulásával van vége. Illő megvárnunk a záró éneknek a végét, és ha a sekrestyében van elintézni való dolgunk, oda is csak akkor menjünk be, ha ennek már vége van.

A tabernákulum előtt elhaladva nem szükséges kifelé is, befelé is térdet hajtanunk. A térdhajtás: köszöntés, és ahogyan otthon sem köszönünk egymásnak újra és újra, valahányszor elmegyünk egymás mellett, a templomban is megfelelő csak érkezéskor és távozáskor köszönteni a szentségi Jézust.

Padunkból kilépve térdet hajtunk – keresztvetés nélkül! Kifelé menet már nem szükséges a szenteltvízzel keresztet vetnünk. Miközben elhagyjuk a templomot, ügyeljünk arra, hogy a csendet megőrizzük

A templomot elhagyva azt se felejtsük el, hogy az elbocsátó szavakkal nem csupán befejeződött valami, hanem küldetést is kaptunk: Jézus tanítását és szerető jóságát vigyük az emberek közé.

„A szentmise véget ért, menjetek békével, szolgáljátok Istent és embertársaitokat.”